Ki kell-e alakítani az (öko)bűntudatot az utánunk jövőknél?
DOI:
https://doi.org/10.35405/OXIPO.2024.2.73Kulcsszavak:
ökobűntudat, környezettudatosság, fenntarthatóság, nevelésAbsztrakt
Különböző fórumokon, iskolai rendezvényeken próbálkoznak a szerzők közelebb hozni a környezetvédelmi gondokat, globális veszélyeket. Csakis úgy lehet rábírni már alsóbb szinteken is a diákokat környezettudatosságra, energiatakarékosságra, ha fel van tárva előttük a valós helyzetet; hiszen veszélyben van az ivóvíz tartalék, mértéktelenül szennyezett a levegő, a környezet, miközben a lelkiismeret hallgat. Pedig már a középiskolákon meg lehet értetni, hogy mi még a reverzibilis, és mikor válik irreverzibilissé, visszafordíthatatlanná, ha mindezeket egyszerű kísérletekkel, egyszerű bemutatóval a tanár alátámasztja. A főiskolákon pedig már számítható a fenntarthatóság, ami prognózisokkal szemléletesebbé válik, közelítünk a „Zero Waste” felé. Megoldatlan problémáink vannak, amit csakis közösen, lelkiismeretesen oldhatunk meg a mikrovilág megismerésén keresztül makroméretekben.